Noll A. Nandu
nandu@nandu.hu
+36 30 4488444

"Vizes" hivatástörténetem

A vízhez és a vízi mozg(at)ásformákhoz fűződő kapcsolatom története leginkább azokhoz a regényekhez hasonlít, amelyekben egyszerre több szálon indul el a cselekmény, és csak a végén alakul a történet egységes egésszé: csak akkor ismerjük fel, hogy a szálaknak szükségképpen egybe kellett futniuk, nem is történhetett volna másként.

"Élet-regényem" elejének olvasásakor még én sem tudtam, hogy nekem Róma helyett a vízbe, az élet forrásához vezet minden utam. Csak így eshetett meg, hogy az úszás volt az egyetlen sportág, amelyben kisiskolás koromban még a testnevelő tanáraim is tehetségesnek nyilvánítottak, engem, aki akkoriban zenepedagógus család gyöngécske sarjaként a sport fájától igen messze esett almának számítottam.

Valószínűleg az sem volt véletlen, hogy tucatnyi évvel később, az egyetem bölcsészkarán a hableány motívum és a víz elem irodalmi megnyilvánulásaiból írtam a szakdolgozatomat, ellenállhatatlan belső késztetéstől vezérelve, és hosszan elmerengve nem csak a szóban forgó szépirodalmi művek, hanem az illusztrációként választott képzőművészeti alkotások felett is. 

Utóbbiak között voltak például Howard Schatz víz alatti táncot ábrázoló gyönyörűséges fotói, melyeket ő Water Dance címmel publikált, s - micsoda "véletlen"! - csaknem ugyanabban az időben a Waterdance egy víziterápiás irányzat neveként is elhíresült a világban.

    
© Howard Schatz

Az egyetem elvégzése után egy ideig csak fordítással, nyelvi lektorálással és idegennyelv-tanítással foglalkoztam, de közben a figyelmem egyre inkább a szülés és a születés csodájára terelődött, mígnem a bábaság és a háborítatlan szülések kísérése végleg elhívott magának. 

1998-ban megszületett Levente fiam, akivel - holland rokonaink példáját követve - háromhónapos korától babaúszásra jártunk, minek következtében ő másfél éves korára jóformán biztosabban mozgott a vízben, mint a szárazföldön.

Eltelt újabb két és fél év, s én újra átestem egy sorsdöntő beavatáson a víz jegyében: második gyermekem, Csenge, vízben született. Ekkor, a saját bőrömön megtapasztalva ismertem fel először tudatosan a víz lazító, fájdalomcsillapító és kontaktusteremtő hatását.

Természetesen később Csengével is jártunk babaúszásra, de az ő számára már résmentes volt az átmenet az anyaméhtől az uszodáig, mivel élete első napjaitól kezdve rendszeresen foglalkoztunk vele az otthoni felfújható medencében is, amelyben született. 11 hónapos korában úszott először az Atlanti-óceánban. Én is akkor először, 29 évesen.

Hogy hogyan kerültünk oda? Nos, úgy, hogy 2001 őszén - immár a szülés körüli segítségnyújtás iránt elköteleződve - részt vettem egy bábakonferencián, amelyen megismerkedtem Marina Alzugaray kubai-amerikai bábával, aki a vízben szülések kísérésében szerzett több évtizedes tapasztalata, valamint delfinkutató munkája mellett az AquaNatal nevű vízi szülésfelkészítő mozgásforma megalkotójaként tett szert nemzetközi elismertségére. Ez a találkozás volt életem első olyan "aha!"-élménye, amikor úgy tűnt, mintha az egész addigi életem szövedéke egyetlen pontba sűrűsödött volna, ahol hirtelen minden értelmet nyer. Marinában az egyik legjelentősebb mesteremet és lelki rokonomat ismertem meg.

  

Fél évvel később kimentem Floridába, ahol Marina tanított (az akkor még "anyatejfüggő" Csenge társaságában), hogy AquaNatal-oktatóvá váljak. Együttműködésünk azonban nem állt meg itt: az AquaNatal módszer magyarországi meghonosítására 2004-ben és 2006-ban Budapesten szerveztem instruktorképző tanfolyamokat. A két kurzus közötti időt az USA-ban töltöttem, ahol elvégeztem egy holisztikus bábaképző iskolát, majd onnan hazatérve megalapítottam a Holdudvar Bábaházat. 
   2011-ben ismét AquaNatal oktatóképzést szerveztem. A három magyarországi tanfolyam során immár 35 oktató szerzett képesítést Marinától, én magam pedig - a világon elsőként! - oktató tréneri jogosultságot kaptam, így ma már én is képezhetek oktatókat. Amikor elbúcsúztunk, Marina megölelt, és azt mondta: "Nandu, 62 éves vagyok... Ha velem bármi történik, te vidd tovább az AquaNatal-t." Életem legnagyobb szakmai megtiszteltetéseként tartom számon ezt a szellemi örökséget és igyekszem méltónak bizonyulni hozzá.

A 2006-os oktatóképző végéhez közeledve Marina kedves barátjaként, s egykori klienseként  mutatta be nekem Basia Szpak Watsu-oktatót (Basia második kislánya Marina segítségével jött a világra), aki történetesen épp akkor szintén Budapesten tartózkodott. Marina és én egy csodálatos Watsu-Waterdance kezelést kaptunk ajándékba Basiától és asszisztensétől, Kristof Deneke-től, ami a számomra szerelem volt első megtapasztalásra, úgyhogy már ott helyben a medencéből egy magyarországi Watsu tanfolyam lehetőségének kieszelésére feltüzelve jöttem ki. 

Az elhatározást tett követte, s 2007 júniusában meghívásomra Basia ismét Magyarországra érkezett, hogy megtartsa az első Watsu I. szintű tanfolyamát, melynek sikere - még mi magunk számára is meglepő mértékben - oly elsöprő volt, hogy mindössze fél évvel később, számos újabb lelkes érdeklődő buzdítására, és a saját nagy örömömre  "kénytelen voltam" még egyet szervezni... Ezeknek a képzéseknek a résztvevőiből alakult meg a magyarországi "Watsu-család", egy olyan összetartó, elhivatott, és egyre bővülő közösség, amelynek tagjai azóta külön-külön is, és csapatként is rengeteget tettek a módszer népszerűsítéséért, valamint saját tudásuk továbbfejlesztéséért hazai és nemzetközi képzéseken egyaránt. 

Jómagam szintén több Watsu® és más víziterápiás kurzuson (Aquatherics®, Aquawellness) vettem már részt a kezdetek óta, és folyamatosan tanulok szárazföldi érintéses terápiákat is (pl.  MA-URI®, thai masszázs, alakformáló masszázs, Tantsu stb.). A víziterápiás kezelések az életem szerves részévé váltak, s nem kis részben beépítettem azt a várandósokkal folytatott komplex szülésfelkészítő programomba is. 

Részletes szakmai önéletrajzom a Holdudvar Bábaház honlapján olvasható.

Mind a kezelések adása, mind pedig kapása közben megtapasztaltam, hogy a víz, illetve a kezelt személyre irányuló osztatlan figyelem és feltétlen elfogadás együttese szinte valószínűtlenül mély gyógyító, oldó és kiegyensúlyozó erővel bír. Kevés dolgot tanultam életem során akkora örömmel és tudásvággyal, mint a víziterápiákat, mivel érzem, hogy jótékony hatásait a csiszolt, beérett tudás és a gyakorlat hozta tapasztalat a varázslat határáig képes fokozni. Számomra a fejlődésnek ez a végtelen lehetősége a legizgalmasabb kihívás, mely minden egyes kezelésben arra késztet, hogy minden rezdülésemmel adjak, és minden pillanatból tanuljak.

2011 szeptemberében a víziterápiás világszervezet, a WABA (Worldwide Aquatic BodyworkAssociation) regisztrált Watsu terapeutaként ("Registered Watsu Practicioner") ismert el, miután eleget tettem az ehhez szükséges mintegy 550 órás kurzuskövetelménynek és megszereztem a szükséges szakmai gyakorlatot. A tanulásban azonban korántsem szeretnék itt megállni: legújabb "vizes" szerelmem a magzati és születéskori létezéssel összefüggésben használatos holisztikus víziterápiás technikák, szemléletmód és érzékelés felfedezése, melyben egységbe ötvöződik szinte az összes általam tanult pszichológiai, energetikai és bodywork módszer, valamint a fő hivatásom.

Természetesen az oktatás- és közösségszervezés mindig a szívügyem marad a saját vízi útjaim egyengetése mellett. Szeretném, ha minél többen megtapasztalhatnák, s közülük a legrátermettebbek meg is tanulhatnák e csodálatos, testet-lelket felszabadító víziterápiás technikákat, s hozzám hasonlóan elmerülhetnének a folyékony közeg szeretetében.

Noll A. Nandu, 2011 október

<<< vissza a viziterapia.hu főoldalra


Honlapgazda: Noll A. Nandu

© A honlapon található valamennyi írás és fénykép kizárólag a honlapgazda, Noll A. Nandu írásos engedélyével másolható, idézhető vagy használható fel a viziterapia.hu honlapon kívül bármely más célra.